Mit jelentene a rezsimváltás Iránban? Demokráciát biztosan nem

A Foreign Policy című magazin részletesen elemezte, hogy mi történne, ha véget érne a síita fanatikusok uralma Iránban.

Az Izraelben élő egyetemista lapunknak elmondta: az izraeliek már harcedzettek, a rakétázás közepette is folytatják az életüket, de a külföldieket megrázták az események: akik csak tudják Jordánián át elhagyják az országot.
Az Tel-Aviv vonzáskörzetében élő Dorina már október 7-e alatt is az országban tartózkodott, így nem először él át háborús helyzetet Izraelben. A magyar egyetemista, akinek férje izraeli állampolgár elmondta: tanúja volt már a Hamász rakétatámadásainak Izraelben, de ez valami egészen más.
Mikor telefonon beszéltünk a házaspár éppen arról értesült: egy barátjuk lakóházát telibe találta egy iráni ballisztikus rakéta. Szerencsére azonban nem tartózkodtak otthon. Elmondta: van olyan rokonuk, akinek a lakásának az ablakai mind betörtek egy robbanásban. Az izraeli helyzet abszurditásának a része, hogy ha a tulajdonodat rakétacsapás éri, azt be kell jelenteni a hatóságoknak, papírokat kell intézni, hogy majd megjöjjön az állami kártérítés. A beszélgetésre a háború hatodik napján került sor és Dorina elmondta: most kicsit nyugodtabb a helyzet.
„Az elmúlt pár napban kicsit talán csöndesebb volt, éjszaka csak egy légiriadó volt, úgyhogy most egész jól aludtunk, ami azért nagyon kell, mert pár napja felkeltünk kétszer-háromszor egy éjszaka, és utána azért nehéz visszaaludni, hogyha tudod, hogy becsapódtak rakéták”
– mesélte.
Elmondta, hogy a mostani háború egészen más, mint a korábbiak, mert a Hamász rakétáihoz az izraeli lakosság mondhatni „hozzászokott”, valamint ahhoz is, hogy a Vaskupola hatástalanítja őket. Irán rakétái azonban sokkal veszélyesebbek.
„Ez nagyon más most, és ezt minden izraeli is mondja, hogy »hát igen, igen, hozzá vagyunk szokva, hogy mindig vannak rakétázások«, de ahhoz, hogy ekkora rombolást okozzanak, ahhoz nincsen hozzászokva senki. Az elmúlt egy évben Irán kétszer kilőtt egy csomó rakétát, de akkor nem történt semmi. Most meg emberek halnak meg, teljes utcák vannak romban” – mesélte.
„Rémisztőek az éjszakák, hatalmas becsapódásokat hallunk , és néha nagyon közel érzi őket az ember”.
Az egyetemen távoktatás van és az egyik kutatócsoport online megbeszélésén még az arcokon is tökéletesen lehetett látni, ki izraeli és ki külföldi.
„A tanárnő kérdezte, hogy hogy vagyunk, és van egy fiú Németországból, meg van egy Nagy-Britanniából, és hát látszott mind a kettőjükön, hogy olyan sokkban vannak, annyira rosszul néztek ki, és mondták is, hogy iszonyatosan félnek, és hogy ők inkább hazamennek Ammánon keresztül. Azóta már ott vannak a repülőtéren”
– mesélte Dorina.
A külföldi diákok sok esetben olyan helyen laknak, ahol nincs saját bunker, így olyan közös óvóhelyekre kell menniük, ahol nehéz aludni. Egyébként ez néhány városban komoly problémát jelent: minél régebbi az épület annál kisebb az esélye, hogy van óvóhely, az új házak sokkal jobban felszereltek.
Ezzel szemben az izraeli diákok vidámak voltak – mesélte a magyar egyetemista. „Utána megszólaltak az izraeliek, és az egyik mondta, hogy nekik a házban nincsen óvóhely, úgyhogy egy iskolának a pincéjében alszanak minden éjszaka, de egyébként minden jó, remekül van. Aztán a következő izraeli meg a játszótérről jelentkezett be, napszemüvegben, hogy hát ő remekül van” – mesélte.
Dorina elmondta: ő személy szerint nem nagyon jár ki, csak boltba megy el, még nincsenek olyan vasidegei mint az izraelieknek, akik közül sokan ugyanúgy élik az életüket, mintha béke lenne.
Az izraeliek sejtették, hogy készül valami, mert Dorina férjének a háború előtt egy nappal azt tanácsolták: vegyen generátorokat. Az első nap nagy volt a vásárlási pánik, de azóta helyrebillentek a dolgok.
Az emberek már kint sétálnak az utcán, kávézókban ülnek, sőt még dugó is van az utakon.
Az egyetemista elmondta: erőt ad neki, hogy az izraeliek mennyire bátran viselik a háborút. „Hatalmas segítség azt látni, hogy az emberek nem teljes depressziósan ülnek otthon és várják, hogy megöljék őket, hanem még az óvóhelyen is táncolnak, meg énekelnek, meg imádkoznak együtt”.
Dorina elmondta: ő azért inkább délelőtt megy le a boltba. „7-8 körül szoktak elkezdődni ezek a rakétázások, és addigra mindig itthon akarok lenni. Tegnap volt két online órám, és már délután kettő volt, amikor vége lett. S rossz volt belegondolni, hogy mindjárt este van s akkor megint elkezdődik ez a szörnyű rakétázás. Korábban soha nem éreztem azt, hogy félek attól, hogy beesteledik. És most teljesen elválik bennem a nappali kicsit nagyobb nyugalom, meg az éjszaka” – mesélte.
Dorina azt is megosztotta:
magyarként váratlanul éri az embert az az izraeli élethelyzet, hogy hirtelen hatalmas jelentősége van minden döntésnek: hová mész, hol maradsz, mire szállsz fel.
Hozzátette: Budapesten élve az ember nem gondolt bele abba, hogy ha felszáll egy buszra akkor mi lesz, hogy felrobbantják-e, vagy megkéselik, vagy pont egy rakétatámadás közepén találja magát.
Az izraeliek támogatják az Irán elleni háborút. Izraelben nagy bizalomvesztést jelentett október 7. azonban a mostani csapások újra felélesztették a hadsereg iránti bizalmat.
„Látva azt, hogy milyen nagy katonai sikereket ér el Izrael Iránban, ez felbuzdítja az izraelieket, és helyreállt valamennyire a bizalom a hadseregben vagy abban, hogy mire képes ez a hadsereg. Mert nagyon elhúzódott ez a háború Gázával, meg hogy nem tudták visszahozni a túszokat, ezért nagyon sok ember szkeptikus volt egyrészt, nyilván a Netanjahuval kapcsolatban is, meg a katonai vezetéssel, meg talán így a hadsereggel kapcsolatosan is. És most én azt érzem, hogy egy kicsit helyreállt ez” – mondta Dorina.
Jelenleg Izraelben az emberek távmunkát végeznek, az iskolák zárva vannak, de már vannak olyanok, akik a kinyitást követelik. Az egyetemekre nem lehet bemenni.
Ha nyitva is vannak a kávézók, mindenhol kiírják a kirakatokba, hogy merre van a legközelebbi óvóhely.
Dorina elmondta: próbálnak nem álladóan híreket nézni. Olvasnak, filmet néznek, bár akciófilmeket egy ideig nem fognak nézni: egészen más érzete van a filmes robbanásoknak, ha az ember már tudja milyen meghallani egy rakéta becsapódását az éjszaka közepén.
Nyitókép: Izraeli nő a kutyájával egy óvóhelyen/Middle East Images via AFP